Barion Pixel

Narima, az irányt kereső Mirkalurka története

narima2

Van egy pillanat, amit sokan ismernek.
Nem nagy dráma, nem világvége, csak az a csendes megakadás, amikor az ember áll a saját gondolatai közepén, és nem tudja, merre lenne jó menni tovább. Nem vissza, nem előre, csak valahogy… jól.

Narima pontosan ezekben a pillanatokban jelenik meg.

Nem hangosan, nem látványosan.
Narima egy Mirkalurka. Kézzel festett falikép, falemezre készült misztikus lényecske, aki leginkább néz. Nem ítél, nem siettet, nem magyaráz. Csak ott van a falon, élénk, meleg színekkel, amik élőben egészen másként működnek, mint képernyőn. Nehéz nem észrevenni őt.

Az ember, akihez Narima kapcsolódott, Eszter volt.

Eszter nem kereste Narimát. Egy kézzel festett faliképet keresett, valami egyedi dekorációt a lakásba. Olyat, ami nem túl hangos, nem túl szép, nem akar több lenni annál, ami. Aztán Narima hazament vele.

Eleinte csak ott volt a falon.
Eszter reggelente elment mellette, néha rápillantott, néha nem. Aztán egy idő után észrevette, hogy amikor bizonytalan, amikor túl sok a kérdés, megakad rajta a tekintete. Nem azért, mert Narima választ adna. Hanem mert nem kérdez vissza.

Narima segítője ugyanis nem maga Narima volt.

Hanem az a kis szünet, amit létrehozott.

A misztikus lényecske, ez a Mirkalurka, nem mutatott irányt, nem súgott döntéseket. Csak emlékeztette Esztert arra, hogy lehet egy pillanatra nem tudni. Hogy lehet állni egy helyben, és nem megoldani mindent azonnal.

Ez volt Narima különleges segítsége. Nem csoda, nem varázslat, nem tanítás. Csak jelenlét.

És ez a jelenlét lassan elkezdett működni. Eszter nem lett bátrabb egyik napról a másikra, nem lett okosabb sem. De elkezdett figyelni. A saját reakcióira, a belső irányaira. Arra, hogy mikor feszül meg, és mikor könnyebb lélegezni.

Narima ott maradt a falon. Kézzel festett falikép maradt, falemezen, pamut zsinórral, akrilfestékkel és lakkréteggel. Egy tárgy. Egy Mirkalurka. (Ha szeretnéd, hogy neked segítsen ITT választhatod őt ki.)

De Eszter számára egy idő után Narima azt jelentette:
„Nem baj, ha most nem tudom.”

És néha pontosan ez segít rátalálni a helyes irányra.

Oszd meg másokkal is:

Iratkozz fel hírlevelemre!

Ne maradj le az újdonságokról, kedvezményekről, és szezonális ajánlatokról! Ígérem, mindenről értesülni fogsz!

Válogatás a boltból

További bejegyzések

Holdmogyoró története

Holdmogyoró egy csöndes, kicsit furcsa kisfiú volt. Nagyon szerette a természetet és a legjobb barátját, a Nagyfejű kutyát, akinek csak ő tudta az igazi nevét.