Holdmogyoró története

Holdmogyoró egy csöndes, kicsit furcsa kisfiú volt.

Nagyon szerette a természetet és a legjobb barátját, a Nagyfejű kutyát, akinek csak ő tudta az igazi nevét. Gyakran sétáltak nagyokat, eltűntek fél napra, egészre.

Senki se tudta mit csinálnak ilyenkor, de én elárulom, hogy pocsolyákban ugráltak, bokrok aljára bújtak be megnézni az üregi nyulak kicsinyeit. Összeszedték a juhar terméséit és az orrukra ragssztották – így bohóckodtak. Olyanok voltak, mint két ikertestvér az orrukon a két fél ikerlependékkel. A bundájukba mindig ragadt bogáncs és Holdmogyorónak is mindig olyan szaga volt, mint egy vizes spánielnek.

Nyaranta versenyezve ették a dinnyét. Holdmogyoró négykézlábra ereszkedett, úgy fúrta bele az arcát a fél dinnyébe, piros lett az orra hegye és a homloka is.

A nagyfejű kutyának erre nem volt szüksége, de a magokra ő se ügyelt, verseny közben nincs idő ilyesmire. Szinte mindig egyszerre végeztek és hangosan kacagtak, amikor végeztek.

Holdmogyorót furcsának tartották az iskolában, de nem érdekelte, hiszen ott volt neki a nagyfejű kutya és az édesanyja is nagyon szerette, aki esténként maga elé állította a két kis vadmalacot szépen kikefélte belőlük a szöszmöszöket és terméseket, majd megmosta a koszos fülüket. Holdmogyorónak nem is volt szüksége többre.

Ez a kis történet egy kézzel festett, egyedi Mirkalurka figurával érkezik, ajándékdobozban, kártyára nyomtatott mesével – egy megismételhetetlen meglepetés, amely nemcsak tárgy, hanem személyes emlék és szeretettel készült történet is egyben.

Ha te is szeretnél hasonló, különleges ajándékot adni valakinek, írj üzenetet. 💛